Indulunk, Talla-Galla

Elmegyünk mi erre-arra vár reánk a Talla-galla...hohóóó...Budurú Talla-Galla... Gyerekkorom egyik kedvenc lemezéből (Nemes Nagy Ágnes - Novák Péter: Bors néni) merítve az ihletet indulok most a blogolás  mesés útján. Talla-galla egy éjszakai város, ahol minden ugyanolyan, de mégis más mint nappal. Mindenkinek más mesélnivalót rejtget; van aki a múltját keresi Talla-gallán, van, aki csak kicsit meg akarja édesíteni a hétköznapjait, mások a varázslatot próbálják visszacsempészni az életükbe és ezért utaznak Talla-gallára.

      Amikor az ember vállalkozik arra az életre szóló feladatra, hogy gyereket nevel önkéntelenül felmerülnek a saját gyermekkori élményei, emlékek, illatok, színek, helyek, érzések. Az agyunk trükkösen felemlegeti milyen is volt a saját gyermekorunk, a mi Talla-gallánk. Van akinek bódítóan jó volt, van akinek kevésbé különböző okok miatt.  De szerintem mindenki talál egy-két dolgot, ami miatt jó visszaemlékezni. Közben elgondolkodni, hogy mi is az, ami olyan tökéletessé teszi azt az emléket. Ki áll az emlék mögött? Anya, Apa, vagy a Mama? Mi a titok nyitja? Hogyan lehetett annyira jó és mi az, amivel én is varázslatossá tudom tenni a saját csöppségem mindennapjait?
      A mi kis családunkban a Mama és Anyu voltak a fővarázslók, akik meghatározták a mindennapjaimat. Mi a titka a Mama smarnijának vagy Anyu erejének amivel egyedül hazacipelt egy parlamenti nagyságú fenyőfát a piacról? Valószínű az önzetlen szeretet, ami a legfinomabb ételeket ízesíti, teljesíti minden kívánságunk, irányt és erőt ad ahhoz, hogy értékes életet éljünk átvészeljük a rossz időket és teljes szívvel éljük át a jó pillanatokat. Ez ösztönöz minket, hogy mi is kövessük a jól ismert utat amellett, hogy feltérképezünk új dolgokat. Anno voltunk mi: Mama, Anya és Én, ma vagyunk: Anya, Én és Luca. Változik a felállás, de szeretném továbbvinni amit kaptam.
      Praktikusabb síkra terelve a szót én is nekirugaszkodok és elindulok erre-arra, hogy megadjam Lucámnak a varázslatot. Legyen szó főzésről, játékról, bevásárlásról, fejlesztésről, lelkizésről, sírásról vagy örömködésről. Nem szeretnék klasszikus baba-mama bejegyzésekkel untatni senkit, hanem feltérképezem a helyeket, lehetőségeket, praktikákat, amikkel ki tudom egészíteni az anyaságom Talla-galláját. Legjobb tudásom és eszközeim segítségével megadni a lányomnak azt, ami boldoggá teszi hogy neki is legyen egy saját Talla-gallája. 

      És hogy miért blogban mondom el mindezt? Hát azért, hogy Ti is hozzá tudjátok adni a meséteket, valamint segítsetek további titkokat feltárni amivel teljes lesz a varázslat.:)