Szösszenetek borús napokra

      Nem jön a nyár, az ember fia töri az agyát mivel dobhatná fel a napját, ha már az égiek úgy döntöttek, hogy ránk zúdítják haragos felhőiket és hideg szelekkel kergetik el a júniusi napot.
      Ilyenkor bizony mélyre kell nyúlni az agyunk motivációs zugába, hogy feldobjuk nyűgös gyerkőcünket és persze magunk se unjuk el a százszor elismételt mondókákat, dalokat, játékokat. Anyunak bezzeg mindig könnyen jönnek elő az emlékeiből a versikék - mint a Dolgozzatok legények, Icipici zsemlécskéjét, vagy a Sárga liba bögye - amiket persze én is tudok, de a szürke agysejtjeim nem engedik felszabadulni őket. Mindig új és újabb versek, dalok, ölbeli játékok után kutatok azonban néha elég elővenni egy-két berozsdásodott kövületet és felturbózni. Végülis nem ezt csinálják a Kerekítőn, Ringatón a sok jókedvű néni (bácsi?)?
      Mi is szoktunk kerekíteni Lucával keddenként Gyermelyen nagyszerű társaságban, de ma úgy esett, hogy nem tudtunk menni mert beteg lett. Sebaj, elő lehet venni a kedvenc bakelitlemezeket vagy akiknél már nem forog CD-t, Youtube-ot és keresni kedves dalokat amikhez kitalálhattok Ti is ölbeli mókákat.

Egyik kedvenc Talla-Gallából: Az én apám vízimolnár

ehhez lehet karokat forgatni, lábakat gyömöszölni, először persze lassan komótosan aztán a kukoricánál gyorsan-gyorsan pont úgy, ahogy azt Dajka Margit is demonstrálja az alábbi videóban, a ritmus a lényeg:

  

Aki nem bírja a retrót csemegézzen kortárs költőink rigmusaiból ehhez jó segítség lehet a Kaláka együttes Madáretető albuma. Engedjétek meg, hogy erről is kiemeljem személyes egyik kedvenc költőm Varró Dani Állathang-tanulgató című versét:

Kismadár ha hisztizik:

azt mondja, hogy csip-csirip!

A kismedve: brumm-brumm,

nem alszom, és punktum.

Kisoroszlán kezdi rá,

ő azt mondja, hogy: buá!

A víziló rapli

úgy hangzik, hogy: hapci.

Ha kiskígyó hisztiz,

ő azt mondja: hissz-hissz!

Kisfóka ha szomorú,

úgy hüppög, hogy u-u-u.

Cicául a nyaú

azt jelenti: anyúúú!

A békagyerek meg

úgy nyekeg, hogy brekk-brekk.

Eddig még csak 3 verseskötetét tanulmányoztam, de nagyon friss és naprakész humorral néz szembe a mindennapok kihívásaival és ez a legborúsabb napokban is mosolyt csal az ember arcára. Ezzel zárom is soraimat, mert egy hosszú borús nap végén az a legjobb, amikor hazatér a párom és megosztjuk egymással a nap eseményeit.

Indulunk, Talla-Galla

Elmegyünk mi erre-arra vár reánk a Talla-galla...hohóóó...Budurú Talla-Galla... Gyerekkorom egyik kedvenc lemezéből (Nemes Nagy Ágnes - Novák Péter: Bors néni) merítve az ihletet indulok most a blogolás  mesés útján. Talla-galla egy éjszakai város, ahol minden ugyanolyan, de mégis más mint nappal. Mindenkinek más mesélnivalót rejtget; van aki a múltját keresi Talla-gallán, van, aki csak kicsit meg akarja édesíteni a hétköznapjait, mások a varázslatot próbálják visszacsempészni az életükbe és ezért utaznak Talla-gallára.

      Amikor az ember vállalkozik arra az életre szóló feladatra, hogy gyereket nevel önkéntelenül felmerülnek a saját gyermekkori élményei, emlékek, illatok, színek, helyek, érzések. Az agyunk trükkösen felemlegeti milyen is volt a saját gyermekorunk, a mi Talla-gallánk. Van akinek bódítóan jó volt, van akinek kevésbé különböző okok miatt.  De szerintem mindenki talál egy-két dolgot, ami miatt jó visszaemlékezni. Közben elgondolkodni, hogy mi is az, ami olyan tökéletessé teszi azt az emléket. Ki áll az emlék mögött? Anya, Apa, vagy a Mama? Mi a titok nyitja? Hogyan lehetett annyira jó és mi az, amivel én is varázslatossá tudom tenni a saját csöppségem mindennapjait?
      A mi kis családunkban a Mama és Anyu voltak a fővarázslók, akik meghatározták a mindennapjaimat. Mi a titka a Mama smarnijának vagy Anyu erejének amivel egyedül hazacipelt egy parlamenti nagyságú fenyőfát a piacról? Valószínű az önzetlen szeretet, ami a legfinomabb ételeket ízesíti, teljesíti minden kívánságunk, irányt és erőt ad ahhoz, hogy értékes életet éljünk átvészeljük a rossz időket és teljes szívvel éljük át a jó pillanatokat. Ez ösztönöz minket, hogy mi is kövessük a jól ismert utat amellett, hogy feltérképezünk új dolgokat. Anno voltunk mi: Mama, Anya és Én, ma vagyunk: Anya, Én és Luca. Változik a felállás, de szeretném továbbvinni amit kaptam.
      Praktikusabb síkra terelve a szót én is nekirugaszkodok és elindulok erre-arra, hogy megadjam Lucámnak a varázslatot. Legyen szó főzésről, játékról, bevásárlásról, fejlesztésről, lelkizésről, sírásról vagy örömködésről. Nem szeretnék klasszikus baba-mama bejegyzésekkel untatni senkit, hanem feltérképezem a helyeket, lehetőségeket, praktikákat, amikkel ki tudom egészíteni az anyaságom Talla-galláját. Legjobb tudásom és eszközeim segítségével megadni a lányomnak azt, ami boldoggá teszi hogy neki is legyen egy saját Talla-gallája. 

      És hogy miért blogban mondom el mindezt? Hát azért, hogy Ti is hozzá tudjátok adni a meséteket, valamint segítsetek további titkokat feltárni amivel teljes lesz a varázslat.:)